lakk
Nem minden történet hordoz magában tanulságot. Némelyik történetet még végighallgatni sem jó. Sem tanulság, sem élvezeti érték…
Rég néztem a régebbi blogok statisztikáit, de kellemes meglepetés ért; a mai napig is felugranak rá emberek, néha többen látogatják őket, mint a pótot. A legnézettebb bejegyzések olvasottsága -per fő-, jelen állás szerint;
a jakso-n; 943
a jaksooo-n; 910
Jó érzés, hogy a régi dolgaim sem vesztek a feledés homályába. Néha nosztalgiázom és arra jutok, hogy akkoriban mennyire más hangokat ütöttem meg a bejegyzésekben és mennyire más volt az életem. Néha visszasírom azt az időt, és most nem a múltban élésről van szó… a versek, a bejegyzések… volt bennük valami, ami a mostaniakból talán hiányzik. Nyilván azokban meg ez a mostani „töltet” nem volt meg, de akkor is valahogy más…
Én azokat szívesebben visszaolvasom - lehet hogy csak nekem esik jól emlékezni azokra a dolgokra, akikhez és amikhez kötnek az akkori bejegyzések(és ott van Gombi is) - , mintha elfeledett régi önmagammal találkoznék újra… pedig van, ami totál ugyanaz…érdekes. Jó, hát eltelt vagy nyolc év…
Szemezgessetek Ti is bátran;
Megígértem, persze, hogy semmi más itt, csak vers és dalszöveg, de engedtessék meg, na:)
Aki pedig azt várt, hát most csalódjon?
Íme;
NOSZTALGIA-ROVAT;
Egyik valaha sikerült legjobb versikém.
Egy olyan ember dicsérte meg, akinek a véleményére elég sokat adok, és talán sosem írok majd olyanokat, amiket ő kisujjból.
Sokszor fel is emlegetem ezt a verset, azóta is… és valahogy mindig „aktuell”…
Akkor álljon itt, ahogy anno a jakson;
Nátha. gyógyulok.versike: (a Lakkozott szív szövege)
Ja,Orientbe írtam délelőtt meg délután is a naplóm meg ilyeneket a héten. Ez egy kis zöld füzi ugye. A pultos csaj sztem azt hiszi h valami ellenőr vagyok:D
Tejben-mézben-ambróziában tocsogó kis levendulabarlangocska, jól fűtött éjszakai menedék, mosolygó barack.......Lakkozott szív.
Részegen egymáson, ketten egy padláson így lesz
Életem-halálom kezedbe ajánlom így lesz
Ütközés, csattanás, elmenés, látomás úgy volt
Kezdetben nem mertem, de aztán minden megvolt.
Tehénlepény, lóhalál, mackó-felső
Zebracsík, ökörszem, állandó boxer-alsó
Egy tágított elmében halállé folydogál
Ordítás, éljenzés, és forró veríték csordogál
Simítasz, ölellek, festékkel kikenlek téged
Holdjárás, lerágott körömdarab,
Kezemben magammal képzelem, ahogy
Te elképzeled magad
Belsőkép, megfertőz, a saját betegségem engem
Visszafújja a szél a náthát, belélegzem
Állatság, emberség, meghalás, feltámadás
Eltévedt esőcsepp lelkemben gödröt ás
Érzelmek, téveszmék, termeszek, hintaszék egy padon
Gondoltam, sejtettem, itt leszünk mindketten egy napon
Bordáim kitépem, szívemet kezedbe adom
Aztán megvarrom mellkasom, tudom hogy jónak hagyom
A szívemet a falra kiteszed, nézegeted
Lakkozd le, eláll az, én mindig a falon leszek
Mondják majd: szívtelen, de én
Odaadtam Neked
Aztán évekkel távolabb újra a padon vagyunk
S egy dobozban találom szívemet, mellettünk ahol vagyunk
A falon más szíve szárad a lakk alatt
Az enyém meg ott vérzik a dobozban ahol maradt